Márton

Márton álma egy UHD TV. Álmát egy névtelen „álomvarázsló” teljesített.

Tisztelt Ments Életet Alapítvány!

Az internetet böngészve találtam rá Önökre, az Alapítványukra, mely működésével népszerűsíteni kívánja a véradást, tájékoztatni a lakosságot arról, hogy bizony milyen gyakran szükséges vér, vérkészítmény adása daganatos és súlyos beteg gyermekek esetében.

Erre jó példa fiunk, Marci esete, aki többszörösen köszöni életét a véradóknak! Minden alkalommal, amikor újabb vérrel, vérkészítménnyel teli tasak kerül fel mellette az állványra, magamban imát mondok a névtelen életmentőért!!!

Fiunk története röviden:

Gyermekünk, Marci betegsége még 2013 január 23-án kezdődött, azaz ekkor kerültünk be a B-A-Z Megyei Kórház GYEK onkohaematológiai osztályára többszöri lázas állapot után, egy nagyon rossz vérképpel. Vizsgálatok sora következett (ultrahang, CT, biopszia vétel, stb.) melyek kamasz gyermekünket, aki még nem volt 15 éves, nagyon megviselték. Az első diagnózis histiocitózis volt, erre kezdték el kezelni február közepén, majd 3 hét múlva a debreceni labor új szakvéleménye megállapította a kevert sejtes Hodgkin lymphomát IV.stádiummal, többszörös szervi áttétekkel. Új kemoterápia következett, melynek első két blokkjára (OEPA) nagyon jól reagált, de a további kezelések (COPP) nem a várt eredményt hozták. Újabb lázas állapotok – melyeket fertőzésnek gondoltak kezelőorvosai – már a betegség újraterjedését jelezték. Többször rohantunk vissza a kórházba, volt hogy éjjel. Sajnos a nem megfelelő odafigyelés, a nem megfelelő terápia jelentős állapot rosszabbodással járt 2013 szeptemberére. Az általunk kiharcolt PET CT vizsgálat (mellyel a limfóma gyanú esetén a vizsgálatokat kellett volna kezdeni) csak 2013 október 28-án történt meg, s igazolta a betegség továbbterjedését. Új kezelési blokkok következtek (ABVD), melyekből négyet kapott Marci. Hatékonyságuk mellett sem sikerült tünetmentes állapotot elérni, ekkor már 2014 áprilisában jártunk. Az osztályvezető professzor csak a csontvelő transzplantációt ajánlotta fel, nem volt hajlandó további kemoterápiát adni. Két szakorvossal konzultáltam Budapesten, akik legnagyobb megdöbbenésemre közölték, hogy a fiunk nem a protokoll szerinti kezelésben részesült és tájékoztattak további kezelési lehetőségekről. A professzor az írásbeli szakmai javaslatok ellenére sem volt hajlandó további kezelést adni. 2014 júliusában egy külföldi gyógyszeres kezelésre utaztunk el, mely legnagyobb szomorúságunkra szintén hatástalannak bizonyult…

2015 november 2-án kezdünk mindent elölről, kanül beültetés, kemoterápiák sorozata. A közeli hozzátartozók közül senki sem bizonyult megfelelő donornak, így most derült ki, hogy egy 24 éves lengyel fiataleber segít majd gyermekünkön, a második transzplantáció során az ő őssejtjeit kapja majd meg Marci előreláthatólag 2016. februárban…

36.hónapja, 3 éve tart Marci és családunk küzdelme a rákkal, ez idő alatt SOHA NEM VOLT TÜNETMENTES állapotban. Rendkívüli ereje, hősies küzdelme, élni akarása példaértékű és erőt ad mindannyiunknak!

Az újabb transzplantációt követően egy évig kell itthon újra steril körülményeket, transzplantációs diétát, pasztőrözött ételeket és italokat biztosítani számára. Ezt megelőzően pedig finanszírozni kell az újabb kórházi benntartózkodásokat, benzinköltséget előteremteni, hiszen transzplantált betegként csak autóval utazhat, tömegközlekedéssel nem, szinte két háztartást fenntartani: itthon és a kórházban. A három éve tartó küzdelem családunkat lelkileg, fizikailag és anyagilag rendkívüli módon megterheli… Mindent megteszünk azért, hogy Marci EGÉSZSÉGES legyen és ÉLHESSEN!