Gergő (4 éves)

A 4 éves Gergő álma is valóra vált, hálásan köszönjük Renátának a segítségét. 🙂 Gergő anyukája írt nekünk:
“Kedves Nénik és Bácsik!
Emlékeznek rám? Gergő vagyok, 4 éves óvodás kisfiú. Január óta nem mehetek oviba, mert leukémiás vagyok. Idén jelent meg a történetem az Álomvarázslók oldalán, és akkor írtam le, hogy nagyon szeretnék egy saját játszóteret, hogy otthon is tudjak csúszdázni, hintázni a testvéreimmel, hiszen közösségbe egy ideig még nem mehetek.
Július elején még kórházban voltam Apával, mikor Anya telefonált neki. Hallottam hogy sírt. Nagyon megijedtem! Azt hittem, megint rossz lett az egyik eredményem. De Apa megnyugtatott, hogy Anya most ÖRÖMÉBEN sír. Örömében, mert felhívta őt egy bácsi az Álomvarázslóktól, hogy összegyűlt az összeg a játszóteremre! 🙂 Nagyon szépen KÖSZÖNÖM!!! Nagyon jókor jött a jó hír, hiszen abban az időben sokat sírtam, mert borzasztóan fájt a szám a kemoterápiától. De elképzeltem, ahogy nemsokára a hintával a magasba repülök, és egyből mosolyogni kezdtem. 🙂
És képzeljétek, ezen az új hintán már nem is kell Anyának löknie, mert megtanultam egyedül hintázni! A torony alatt pedig egy hangulatos kis kuckót rendeztünk be, ahol le szoktunk ülni beszélgetni, nasizni vagy kártyázni a tesókkal. Mancs őrjáratosat is szoktunk játszani: lecsúszunk a csúszdán, felpattanunk a járműveinkre és segítünk, ahol baj van. 🙂 Legjobban mégis a reggeleket szeretem, mert ébredés után, amíg Anya a reggelit készíti, Apa pedig megterít, mi négyen kiszaladunk pizsamában a kertbe és nagyot csúszdázunk, hintázunk. Ilyenkor érzem azt igazán, hogy 7 hónap kórház után végre SZABAD vagyok! A reggeli napfény első sugarai alatt, a harmat friss illatát magamba szippantva, együtt lenni a családommal… ez valami CSODÁLATOS!
El is döntöttem: ha nagy leszek és lesz rá lehetőségem, én is segíteni fogok beteg gyerekeknek valóra váltani az álmait. ❤️”