Ádám (13 éves)

Kedves Álomvarázslók! Egy különleges álomvarázslás történetét szeretnénk megosztani veletek, ahol Lujzi, egy 1 éves kislány volt az Álomvarázsló. 🙂 Hálásan köszönjük Orsolyának, Lujzi anyukájának, hogy valóra váltották Ádám álmát. 🙂 Orsi le is írta gondolatait, mi motiválta őket, kérjük olvassátok végig, érdemes! Csodálatos gondolatok, aminek minden szavával egyetértünk! ❤

“Ahogy szülővé válik az ember, talán egyre maradibbá is, és elkezd benne az az érzés mozgolódni, ami annyira idegesített régen a nagyszüleinkben, hogy „bezzeg az én időmben”…
30 évvel ezelőtt, mikor nekünk volt szülinapunk biztos, hogy házilag készült tortát kaptunk, pár gyertyával, egy-két becsomagolt ajándékot, amit a nagyi nappalijában nyitottunk ki, a családi ebéd közepén. De nyilván ezt a sort a végtelenségig lehetne folytatni az ugróiskola VS ipad-től elkezdve egészen a diafilm vetítő VS Playstation-ig. Ma egy szülinap, babaváró stb. már lufihegyek, tematikus muffin asztalkák és helikopterből kirepülő rózsaszín galambok közt telik. Egyáltalán nem szeretnék ítélkezni, mert mindenkinek a saját dolga hogyan ünnepel. Egyszerűen csak én vállalom, hogy ilyen szempontból régimódi vagyok és nekem a hagyományos zsúrok közelebb állnak a szívemhez. Nem akarok álszentnek tűnni, én is vettem egy nagy 1-es számú lufit a lányomnak szülinapjára, meg unikornis marcipánt, de abból kifolyólag, hogy az is milyen drága volt, nekem mindig az jut eszembe ha ilyen nagy ünnepséget látok az instagramon, hogy te jó ég, ez mennyi pénzbe kerülhetett!!! Ezzel nincs gond, csak én felesleges pénzkidobásnak érzem. Ezt a mennyiségű pénzt mennyivel hasznosabban is el lehetne költeni, pláne ha az embernek nincs annyi, hogy jusson „kidobni is”, meg jó dolgokra is és választania kell. A férjem szülinapján és karácsonykor mindig bántalmazott, vagy árva kutyusokat támogattunk egy kisebb összeggel, és amikor megszületett a kislányunk, megfogadtam (főleg azért is mert érzékenyebb lettem erre a témára), hogy az ő szülinapján beteg vagy rászoruló kisgyerekekre fogjuk költeni azt a pénzt, ami úgy gondolom, már a felesleges költés kategóriába menne. Hogy miért? Mert iszonyatosan szerencsésnek érezzük magunkat, hogy van egy egészséges gyerekünk, aki boldog és akinek mindent meg tudunk adni az év minden napján. De szerintünk a mindenbe elég ha csak egy- két hasznos ajándék tartozik bele és nem több. Természetesen szeretnénk neki mi is bulit tartani minden évben, hiszen nincsen nagyobb ünnep az életünkben, mint az ő születésnapja, de minek vegyünk 100 lufit és minek kínozzuk a családot és a barátokat azzal, hogy ajándékot keresgéljenek, amire úgyis 2 mp-ig néz csak rá a gyerek és amúgy sem fér már el sehova? Ehelyett döntöttünk úgy, hogy felkeresünk egy olyan kisgyereket, aki kevésbé szerencsés szituációban van valami miatt és megkérjük a családot, barátokat, hogy azt a pénzt amit ajándékra szántak volna, dobják be a bulin egy dobozba. Mivel ha megkérjük őket, ne hozzanak ajándékot, úgyse jöttek volna üres kézzel, gondoltuk talán ez így működik. Felkerestük a Ments Életet Alapítványt, akiknek az Álomvarázsló projektjükön keresztül jutottunk el Ádámhoz, a 13 éves leukémiás kisfiúhoz, aki legókat szeretett volna kapni, hogy a játék elterelje a figyelmét a betegségéről. A meghívott vendégek tudták, hogy neki gyűjtünk, úgy gondoltuk ez is fontos, hogy konkretizáljuk még a buli előtt. A gyerek kapott tőlünk egy-két apró ajándékot, a maradék erre szánt összeget mi is bedobtuk a bödönbe. A vendégek boldogok voltak, mert ez így sokkal egyszerűbb volt nekik is és mi is boldogok voltunk, hogy nem kell külön szobát nyissunk a felesleges ajándékoknak, hogy segíthettünk valakinek, hogy jó helyre és hasznos dologra ment mindenki pénze és nem utolsó sorban nem egy, hanem két gyereket tettünk boldoggá. A buli lufihegyek, fánkasztal és repülő galambok nélkül telt egyszerűen, mégsem volt aznap boldogabb baba a kislányunknál. Tudjuk, hogy most még ebből semmit nem fog fel igazán, de szeretnénk ebből egy hagyományt csinálni (pláne, hogy ilyen jó fej a család és a barátok, hogy ebben ők is támogattak) és később megértetni vele is azt, hogy 3 neki felesleges plüssállat, barbie és egyéb kacat másnak a világot jelentheti. Szeretnénk ha később ő választaná ki azt a kisfiút vagy kislányt, akinek a javára lemond az ajándékairól és akit ezzel segíteni szeretne. Hisszük, hogy ezzel egy olyan erényt és értékrendet adunk át a lányunknak, ami felbecsülhetetlen és ettől Ő még inkább egy boldog, kiegyensúlyozott kisgyerek lesz. Nem titkoljuk, valahol hiszünk a karmában is és nagyon reméljük, hogy mi örökre ilyen szerencsések maradhatunk, mint amilyenek most vagyunk és a kislányunknak hosszú boldog, egészséges élete lesz. Senki felett nem szeretnénk pálcát törni, aki nem így tart szülinapot a gyerekének. Mi csak azt reméljük, hogy talán csak egy barátunk vagy egy távoli ismeretlen család elgondolkodik azon, hogy ez nem is egy rossz ötlet és ezáltal csak eggyel több beteg, árva vagy hátrányos helyzetű gyereknek csalhatunk mosolyt az arcára. Nekik annyi nehézséggel kell megküzdeniük nap mint nap, hogy ha valaki, hát ők ezt igazán megérdemlik.”

Ádám anyukája nagyon boldog volt:
“Köszönjük szépen Orsolyának, hogy valóra váltotta fiam álmát! 🙂 Miután megkapta, azonnal elkezdte építeni a LEGO-it. Köszönjük szépen! 🙂