Vér-, véradás információk




 
 

Vércsoportok


Ha A+ vércsoporttal rendelkezel, akkor az A+ és AB+ vércsoporttal rendelkező személyek számára adhatsz vért, illetve A+, A-, 0+ és 0- vércsoportba tartozó személyektől kaphatsz vért transzfúzióra.
Ha 0+ vércsoporttal rendelkezel, akkor a 0+, A+, B+ és AB+ vércsoporttal rendelkező személyek számára adhatsz vért, illetve 0+ és 0- vércsoportba tartozó személyektől kaphatsz vért transzfúzióra.
Ha B+ vércsoporttal rendelkezel, akkor a B+ és AB+ vércsoporttal rendelkező személyek számára adhatsz vért, illetve B+ vércsoportba tartozó személyektől kaphatsz vért transzfúzióra.
Ha AB+ vércsoporttal rendelkezel, akkor az AB+ vércsoporttal rendelkező személyek számára adhatsz vért, illetve bármelyik vércsoportba tartozó személytől kaphatsz vért transzfúzióra.
Ha A- vércsoporttal rendelkezel, akkor az A+, A-, AB+ és AB- vércsoporttal rendelkező személyek számára adhatsz vért, illetve A- és 0- vércsoportba tartozó személyektől kaphatsz vért transzfúzióra.
Ha 0- vércsoporttal rendelkezel, akkor mindegyik vércsoport számára adhatsz vért, illetve 0- vércsoportba tartozó személyektől kaphatsz vért transzfúzióra.
Ha B- vércsoporttal rendelkezel, akkor a B+, B-, AB+ és AB- vércsoporttal rendelkező személyek számára adhatsz vért, illetve B- és 0- vércsoportba tartozó személyektől kaphatsz vért transzfúzióra.
Ha AB- vércsoporttal rendelkezel, akkor az AB+ és AB- vércsoporttal rendelkező személyek számára adhatsz vért, illetve AB-, A-, B- és 0- vércsoportba tartozó személyektől kaphatsz vért transzfúzióra.

A véradás folyamata


Vérvétel előtt a véradókat azonosítják egy fényképes igazolvánnyal, illetve be kell mutatniuk a biztosítási kártyájukat (TAJ, EU)
Annak eldöntésére, hogy a véradó adhat-e vért, minden alkalommal meghatározzák a hemoglobin koncentrációt.
Orvosi vizsgálat
Vérvétel előkészítése, karfertőtlenítés
Vérvétel ún. kiszállásos helyszínen
Vérvételi zsákok előkészítése szállításra
Speciális szállító rendszer
Teljes vér a vérzsák centrifugában
Vérkomponensek előállítása automata szeparálókkal
Plazmakészítmények fagyasztás előtt
Vörösvérsejt koncentrátum tárolása (+)2 - (+)6 °C-on
Trombocita koncentrátumok tárolása (+)20 - (+)24 °C-on
Vércsoport-meghatározás automatával
Vírus-szerológiai vizsgálat automatán
Vérkészítmények minőség-ellenőrzése áramlási citométeren (FACS)
Vérkészítmények tárolása ellenőrzött körülmények között

A véradás után


A transzfúziók során érvényesül a komponensterápia, mint alapelv, azaz csak olyan vérkomponenst kap a beteg, amely pótolja a betegsége, állapota okán elvesztett sejtféleségek funkcióit, vagy a kórosan alacsony sejtszámot (például kemoterápiás kezelés hatására bekövetkező) kívánjuk egy adott szintre megnövelni, és szinten tartani.

Egy véradótól gyűjtött 450 ± 10% ml teljes vérből előállított vérkészítményekkel, akár három (3) beteg gyógyulását is elősegíthetjük.
Az eljárást szigorúan ellenőrzött, standard körülmények között, validált módszerekkel végezzük ún. steril, összetett műanyag zsákrendszerek alkalmazásával. A teljes vért centrifugálási eljárással választjuk szét az egyes vérkomponensekre, azaz ilyenkor mindig keletkezik vörösvérsejt koncentrátum (transzfúzióra alkalmas 35 napig), trombocita (vérlemezke) koncentrátum (transzfúzióra alkalmas 5 napig) és plazma-készítmény (transzfúzióra alkalmas 1 évig).

A vérkészítmények tárolásánál célunk az, hogy a lehető leghosszabban tudjuk azokat a körülményeket biztosítani, amelyek hozzájárulnak a vérsejtek funkcióinak életképességük megőrzéséhez.

A vérkészítmények (biológiai anyagok) transzfúziója kapcsán előfordulhatnak olyan szövődmények, amelyek megelőzhetőek további vérkészítmény előállítási technikák alkalmazásával. Azaz célzottan, fokozottan veszélyeztetett betegcsoportok kezelésében, amit mindig a kezelő, transzfundáló orvos dönt el, készíthetünk ún. mosott-, vagy fehérvérsejt-mentesített vérkészítményeket. Az előbbi esetben az eljárással a készítmény maradék plazmafehérje tartalmát kell lecsökkenteni, az utóbbi esetben speciálisan erre kifejlesztett szűrők segítségével eltávolítjuk a fehérvérsejtek nagy részét. A két módszert akár kombinálhatjuk is.

Speciális technikának számít még, amit szintén csak különöse indokolt esetben alkalmazunk, a vérkészítmények besugárzása ionizáló sugárzással, abból a célból, hogy a fehérvérsejtek osztódását megakadályozzuk. Ezáltal megelőzhetünk bizonyos transzfúzióhoz kapcsolható szövődmények kialakulását.

Vérellátós körülmények között nem alkalmazunk vírus-inaktiváló eljárásokat!

Szűrővizsgálat



A vérellátás alapvető törekvése a véradás biztonsága, hogy a transzfúzióra szoruló betegek vérrel, vérkészítménnyel történő kezelés a lehető legkisebb kockázatot jelentse.

A transzfúzióhoz kapcsolódó egyik kockázatot a vérrel átvihető betegségek jelentik. Már a 1960-as években is, amikor a virológia, mint önálló tudomány gyerekcipőben járt, sok vírust nem is ismertek azok közül, melyeket ma kötelező vizsgálni. Több betegségről kiderült, éppen a transzfúziológia fejlődésével, hogy vírusok okozzák, és vérrel terjed.

Ma az egész világon, ahol szervezett vérellátás van, kötelező jelleggel azonos ellenőrző vizsgálatokat végeznek. A csekély eltérés abból adódik, hogy például az éghajlati különbségek miatt nem indokolt mindenhol pl. malária ellenanyagot, vagy az ország epidemiológiai háttere okán pl. a HTLV I/II (Humán T Lymphocyta Vírus I/II) ellenanyagra szűrni (vizsgálatokat végezni), hiszen például Európában az említett kórokozók csak „behurcolás” útján, jelenhetnek meg. Ennek megelőzésére, minden egyes véradás előtt a véradónak kötelezően ki kell töltenie egy kérdőívet (az Európai Unió tagállamaiban egységesített), illetve a véradást megelőzően részt kell vennie egy orvosi vizsgálaton, és interjún is. Akik például maláriával fertőzött területen jártak bizonyos ideig, nem adhatnak vért. A kizárás ideje alatt pedig egyértelműen kiderül az esetleges fertőzés veszélye fennáll e.

Minden véradásnál, minden egyes donor vérmintájából Hepatitisz B vírus antigén, HIV 1-2 vírus ellenanyag, Hepatitisz C vírus ellenanyag, szifiliszt okozó baktérium ellenanyag vizsgálata történik.

Minden először vért adó donornál megtörténik annak az ellenanyagnak a vizsgálata (szűrése), mely egy esetleges korábbi, gyógyult Hepatitisz B fertőzést mutat ki (a-HBc).

Bármelyik felsorolt vírus antigén vagy ellenanyag jelenlétét kimutatja a szűrővizsgálat, vagy csak a gyanú felvetődik a vér minden esetben megsemmisítésre kerül, soha nem kerül transzfúzióra.

A szűrővizsgálatok a világon használt legmodernebb vírusszerológiái automatákkal és vizsgáló módszerekkel történnek.

A HIV vírust az 1980-as évek elején, a Hepatitisz C vírust az 1980-as évek végén fedezték fel.
A magyar vérellátás méltán lehet büszke arra, hogy mindkét vírusellenanyag kimutatását, a rutin szűrővizsgálatokat 1986- és 1993-ban, összevetve más országok gyakorlatával, igen korán bevezették.

Megfelelve a jogszabályi előírásoknak a véradás szigorúan anonim, azaz a vérvétel során azonosító számmal, vonalkódos jelöléssel látják el mind a vérvételi zsákrendszert, mind az ellenőrző vizsgálatokhoz szükséges mintavételi csöveket. Ezt követően minden folyamatot, minden adatot ehhez az ún. vérvételi sorszámhoz kötnek, így biztosítható, hogy adott vérmintához kapcsolódó vizsgálati eredményét és értékelését az automatikusan leolvasott vérvételi számhoz rögzíti az automata és az eredmények on-line, a belső speciális informatikai rendszeren, kerülnek a donor adataihoz. Az on-line adatátvitel kizárja a tévedést az ún. „nem reaktív” eredmények esetén. Minden vizsgálathoz csak egy eredmény tartozik.

Ha a szűrőlaboratóriumban „ún. reaktív eredmény” születik valamely vizsgálat során, akkor a vizsgálatot még kétszer megismétlik. Egyszer a mintacsőből abból amelyből az első vizsgálatot is elvégezték, másodszor abból a zsákhoz tartozó mintacsőből, melybe a donor vérét gyűjtötték. A három eredményből kettőnek azonos értékhatárok között kell mozogni, így dől el a vizsgálat végleges értékelése.

Csak a minden vizsgálatban „nem reaktív” vér, illetve az abból készült készítmények adhatóak be betegnek. Ha nem minden vizsgálati eredmény „nem reaktív”, akkor az abból a levett vérből azonos számmal rendelkező minden készítmény megsemmisítésre kerül. A szűrőlaboratóriumban ismételten „reaktív” eredményt kapott minták további vizsgálatra kerülnek, hogy az eredmény valódiságát megerősítsék. Ezt a megerősítő vizsgálatot konfirmálásnak nevezik és a szűrőlaboratóriumtól független laboratóriumban a szűrőlaboratóriumétól eltérő vizsgáló módszerekkel végzik. Minden laboratóriumi módszerben lehetnek a módszerrel, vagy egy adott mintával kapcsolatos fals eredményei.

A vért adó donornak nagyon fontos tudni, hogy a szűrőlaboratóriumban kapott „reaktív” eredmény valódi vagy fals „reaktivitást” takar-e. Ezért a szűrőlaboratóriumi „reaktív” eredményt ugyan a vér fel nem használás szempontjából véglegesnek tekintjük, a donor szempontjából azonban nem végleges. Ezért a szűrőlaboratóriumi „reaktív” eredményről a donort nem is szabad értesíteni. A konfirmáló laboratóriumban egyértelműen eldőlt pozitivitásról viszont kötelező a donort tájékoztatni. Ha a konfirmáló laboratóriumban kapott eredmény nem erősíti meg a szűrőlaboratóriumban keletkezett eredményt, akkor fél év múlva a szóban forgó donortól új vérmintát kell vizsgálni, ami egy cső vérminta levételét jelenti. A fals pozitivitás várhatóan nem ismétlődik meg sem a szűrőlaboratóriumban, sem a konfirmáló laboratóriumban. A negatív eredmény megszületése után a donor akár a következő napon is adhat vért, melyből természetesen újra elvégzésre kerül a HBs antigén, a HIV1-2 ellenanyag, a HCV ellenanyag, és a szifilisz ellenanyag vizsgálat.

Ha a donor tartósan fals pozitív eredményt produkál egy vizsgálattípusban, akkor is a véradásból való kizárása történik, hiszen az ilyen fals pozitív vér sem adható be senkinek.

Ha a vért először adó donorról az aHBc vizsgálat pozitivitása alapján kiderül, hogy a donor valaha átesett Hepatitisz B vírusfertőzésen, akkor ez a donor a véradásból végleges kizárásra kerül.

Mindezek a szigorú szabályok óvják a betegeket egy esetleges vírusfertőzéstől és tájékoztatást nyújtanak a donoroknak vírus negatívitásukról, vagy esetleges átfertőzöttségükről.

Vérellátó központok



Aktuális havi véradások

A Magyar Vöröskereszt havi véradásait az alábbi feliratra kattintva érheti el:

A Magyar Vöröskereszt által szervezett véradások listája

Vérellátó központok

Közép-magyarországi régió

Budai Regionális Vérellátó Központ (állandó véradási lehetőség)
Cím: 1113 Budapest, Karolina út 19-21.
Telefon: +36 1 372 4200, +36 80 324 244

Péterfy Sándor utcai Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 1076 Bp., Péterfy Sándor utca 14.
Telefon: +36 1 461 4757

Délpesti Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 1204 Bp., Köves u. 2.
Telefon: +36 1 284 7590

Váci Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 2600 Vác, Argenti Döme tér 1-3.
Telefon: +36 27 301 454

Egri Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 3300 Eger, Árva köz 1.
Telefon: +36 36 518 300

Salgótarjáni Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 3100 Salgótarján, Füleki út 54.
Telefon: +36 32 522 021

Tatabányai Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 2800 Tatabánya, Semmelweis utca 2.
Telefon: +36 34 323 135

Veszprémi Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 8200 Veszprém, Mártírok útja 5.
Telefon: +36 88 556 771, +36 88 556 000
Fax: +36 88 556 796

Székesfehérvári Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 3.
Telefon: +36 22 535 606
Véradási időpont:
Hétfő-Csütörtök 8-15 óráig
Péntek 8-14 óráig


Debreceni régió

Debreceni Regionális Vérellátó Központ (állandó véradási lehetőség)
Cím: 4026 Debrecen, Bem tér 19.
Telefon: +36 52 430 200; +36 52 501 750
Fax: +36 52 430 201; +36 52 501 751

Miskolci Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 3529 Miskolc, Csabai kapu 9-11.
Telefon: +36 46 368 411
Fax: +36 46 561 398

Nyíregyházi Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 4400 Nyíregyháza, Szent István út 68.
Telefon: +36 42 461 169
Fax: +36 42 461 169

Szolnoki Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 5000 Szolnok, Tószeg utca 21.
Telefon: +36 56 503 782
Fax: +36 56 503 782


Győri régió

Győri Regionális Vérellátó Központ (állandó véradási lehetőség)
Cím: 9023 Gyor, Magyar utca 8.
Telefon: +36 96 511 910

Soproni Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 9400 Sopron, Gyori utca 15.
Telefon: +36 99 311 005, +36 99 523 147
Fax: +36 99 523 146

Szombathelyi Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 9700 Szombathely, Horváth B. körút 38.
Telefon: +36 94 313 282

Zalaegerszegi Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 8900 Zalaegerszeg, Zárda utca 4.
Telefon: +36 92 314 419


Pécsi régió

Pécsi Regionális Vérellátó Központ (állandó véradási lehetőség)
Cím: 7621 Pécs, Dischka Gy. utca 7.
Telefon: +36 72 215 634

Szekszárdi Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 7100 Szekszárd, Déri Balogh Á. utca 5-7.
Telefon: +36 74 501 628, +36 74 501 616

Kaposvári Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 7400 Kaposvár, Tallián Gy. utca 20-34.
Telefon: +36 82 512 145


Szegedi régió

Szegedi Regionális Vérellátó Központ (állandó véradási lehetőség)
Cím: 6720 Szeged, Somogyi Béla u. 2. Pf.: 988
Telefon: +36 62 546 130

Békéscsabai Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 5600 Békéscsaba, Gyulai utca 20.
Telefon: +36 66 441 075

Kecskeméti Területi Vérellátó (állandó véradási lehetőség)
Cím: 6000 Kecskemét, Koháry körút 4.
Telefon: +36 76 485 040

A véradás formái


Az első vérátömlesztések úgy történtek, hogy egymás mellé fektették a beteget és a véradót (latin eredetű szóval: donor), egy-egy gumicső segítségével úgy kötötték össze a két személyt, hogy a csőrendszer közepén egy háromirányú csap és egy dugattyús fecskendő volt. Az orvos ennek segítségével leszívta a véradóból a vért, elfordította a csapot, és a vért befecskendezte a betegnek.

Az első világháború orvosi szempontból fontos felismerése volt, hogy ez a módszer nem alkalmas arra, hogy egyszerre nagyszámú betegen segítsenek, vagy ha hirtelen van szükség vérre, legyen tartalék.

Citrát

Fontos felfedezés volt az 1920-as években, hogy a citromsav, pontosabban annaknátrium-sója, a nátriumcitrát egyrészt képes megakadályozni azt, hogy a levett vér megalvadjon, másrészt pedig veszélytelen is az emberre.

A vércsoport-tulajdonságok felismerésén túl a citrát alkalmazásával vált igazánlehetővé, hogy a vért előre levegyék, tárolják, és akkor adják be a betegnek, amikor szüksége van rá.

Ez alapvetően fontos, hiszen számtalanszor kell a betegnek hirtelen vér, majdnem mindig több „adag”, s ilyenkor nincs idő kivárni, amíg megfelelő csoportú véradókat találunk. Így a vércsoport és a megfelelő „vérkonzerválás” révén lehetővé vált, hogyegyre több és több betegen lehessen vérátömlesztéssel segíteni.

A vér szétválasztása alkotóelemeire

A negyvenes évek második felében sikerült technikailag megteremteni az alapjait annak, hogy a leadott teljes vért alkotóelemeire lehessen választani.


Miért van erre szükség?


Könnyű belátni, ha a beteg vérszegény, és annak okát megfelelő táplálkozással, gyógyszerekkel vagy műtéttel nem tudjuk megszüntetni, akkor a betegnek csak a vérfestéket tartalmazó vörösvérsejtekre van szüksége igazán, azt kell pótolni; a plazmára, a vérlemezkékre, a fehérvérsejtekre nem. Ugyanakkor számos olyan beteg van, akinek például csak a plazmára vagy annak valamelyik alkotóelemére van szüksége.
Ennek megfelelően a hatvanas évektől kezdődően egyre kiterjedtebb arányban választjuk szét alkotóelemeire a vért. A cél kettős: egyrészt a rászoruló csak azt az alkotóelemet kapja, amire szüksége van, másrészt az adományozott vérrel több emberen is lehessen segíteni.



Teljes vér adása

Napjainkban is a véradás legelterjedtebb formája, amikor is 400-450 ml, azaz közel fél liter vért veszünk le az előzetesen kivizsgált, egészséges embertől. A vért speciális,erre a célra kifejlesztett, egyszer használatos műanyag zsákba vesszük. A zsákokat különlegesen tiszta, szűrt levegőjű térben gyártják, majd ezt követően még külön csírátlanítják is, annak érdekében, hogy biztosan veszélytelen legyen úgy a véradó, mint a vért kapó számára.

Felelőséggel állítható, hogy az 1960-as évek óta, így a most is alkalmazott vérvételi eszközök biztosan veszélytelenek, sem AIDS-t, sem más fertőzést nem okozhatnak. A vérvételi zsákban olyan oldat van, amely egyrészt meggátolja a vér alvadását, ,,táplálékot” biztosít a vörösvérsejteknek, illetve ,,megerősíti” a vörösvérsejtek burkát. Minderre azért van szükség, hogy minél tovább lehessen őket tárolni. Napjainkban már olyan oldatokat alkalmazunk, amelyek révén a vörösvérsejt-„konzerv” 352 napig is eltartható +4 °C hőmérsékleten. A levett vért nagy sebességű, speciális centrifugába téve, az egyes alkotóelemek szétválaszthatók és különböző vérkomponenseket, más néven vérkészítményeket lehet előállítani.

Vérkomponens-adás: plazmaferézis, trombocitaferézis. Beszéltünk róla, hogy a betegnek csak azt az alkotóelemet kell beadni, amelyik hiányzik. Kézenfekvő a kérdés, akkor miért nem csak azt vesszük le a véradótól? A választ már részben elmondtuk, az alkotóelemek utólagos szétválasztásával ezt végülis megoldjuk.

Igen ám, de az elmúlt évtizedekben az orvostudomány fejlődése a vérrel való gyógyítás területén új gondokat is hozott. Kiderült, hogy nemcsak a vörösvérsejteknek, hanem a fehérvérsejteknek és a vérlemezkéknek is vannak egyéni tulajdonságai, azaz csoportjai, amelyeket a befogadó szervezet idegenként kezel, kilöki magából, ha ismételten viszünk be a szervezetbe idegen fehérvérsejteket, vérlemezkéket.

Márpedig a csontvelő-elégtelenség esetén, vagy a daganatos betegségek bizonyos fajta gyógyszeres kezelése, illetve csontvelő-átültetés során néhány napon vagy héten keresztül igen nagy mennyiségben lehet szükség ezek pótlására. Sikerült olyan gépeket kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik az úgynevezett „folyamatos” véradást. A véradótól a gép folyamatosan veszi le a vért, hozzákeveri az alvadásgátló oldatot, folyamatosan, centrifugálással szétválasztja az egyes alkotóelemeket, mondjuk, a vérlemezkéket egy külön zsákba gyűjti, a vörösvérsejtet és a plazmát visszaadja a betegnek.

Ezzel a módszerrel a véradó károsodása nélkül annyi vérlemezkét lehet gyűjteni, mint amikor 10 véradó teljes véréből választjuk ki. A módszer azért veszélytelen,mert a vérlemezkékből egyrészt nagy a szervezet tartaléka, másrészt sokkal gyorsabban termelődnek újra, mint a vörösvérsejtek. Ezt a véradási módot nevezik trombocitaferézisnek.

Vérplazma



Hasonló a helyzet a vérplazmával. Ez esetben csak azt vesszük le a véradótól, a vörösvérsejteket és a vérlemezéét visszakapja.

A vérszegénységnél írottakból talán kiderült, napjainkban számos vérszegénységet tudunk csak gyógyszerrel kezelni, nem szükséges a vörösvérsejteket transzfúzióval pótolni. Nagyon nagy szükség lenne viszont arra, hogy növekedjen azok száma, akik csak plazmát adnak, miután ma még számos olyan betegség van, ahol csak a vérplazma vagy az abból előállított gyógyszer segít.

Ilyen például a veleszületett vérzékenység egyik fajtája, a hemofília-A betegség. Ezekben a betegekben nem termelődik a korábban említett véralvadási faktorok közül a VIII. számot viselő fehérje. A betegeknek ezt, és rendszerint csakis ezt kell pótolni. Tekintsük a példa kedvéért ezt az anyagot olyannak, mint a só. Nem kell belőle sok,de mégis szinte nélkülözhetetlen. A legfinomabb étel sem az igazi csipetnyi só nélkül.Gondoljunk bele, milyen pazarlás lenne a véradó vérével, ha csak a „só” pótlása miattvennénk le az egész mennyiséget.

Forrás: Informed.hu

Speciális véradási formák


Vérlemezke-ferezis:
Vérlemezke-ferezis során a véradó véréből csak a vérlemezkéket vonják ki. Teljes vért vesznek le a donortól, amit egy gép alkotóelemeire választ szét, elkülöníti a vérlemezkéket, majd a maradék vért visszajuttatja a véradónak. A véradók a ferezis során a vérük jelentős részét visszakapják, így egy alkalommal 8-10-szer annyi vérlemezkét adhatnak, mint amennyit egyszeri teljes vér adása során adnának. A vérlemezke gyűjtés 1-2 órát vesz igénybe, ellentétben a teljes vér 10 perc alatti levételével.


Autológ vérátömlesztés:

Autológ vérátömlesztés esetén a recipiens maga a donor. Például sebészeti beavatkozás előtt hetekkel több egység vért ad maga a beteg, amelyeket a műtét alatt vagy után szükség esetén visszakap. Műtét közben, ha a beteg vérzik, a vért össze lehet gyűjteni és ugyancsak visszaadni. A vérátömlesztés legbiztonságosabb formája az autológ vérátömlesztés, mivel nem fenyeget a vércsoport összeférhetetlenség és a vérrel átvihető fertőzések veszélye.


Direkt vagy személyre szóló véradás:

Családtagok vagy barátok csak akkor adhatnak vért egymásnak, ha a recipiens és a donor vércsoportja és Rh-faktora is megegyezik. Vannak recipiensek, akik szeretik tudni, hogy kitől kaptak vért, habár a családtagoktól származó vér nem feltétlenül biztonságosabb, mint egy nem-rokon donor vére. A családtagtól kapott vért a beadás előtt besugarazzák, megelőzve ezzel a graft-versus-host (“vendég a házigazda ellen”) betegséget, amely alapvetően ritkán fordul elő, ha azonban a recipiens és a donor rokonok, akkor az átlagnál gyakoribb.


Őssejtferezis:

Őssejtferezis esetén a donor csak őssejteket ad a véréből. A véradás előtt a donor speciális fehérje (növekedési faktor) injekciót kap, mely a csontvelőben serkenti az őssejteket, és azok kijutnak a perifériás vérbe. A donortól teljes vért vesznek le, amit egy gép az alkotóelemeire választ szét, elkülöníti az őssejteket, majd a maradék vért visszajuttatja a véradónak.

Forrás: Dr.Info

Miért jó vért adni?



1.) MERT NEMES DOLOG EMBERTÁRSAIDON SEGÍTENI. Soha nem tudhatjuk, mikor szorulunk rá mi is.


2.) A SAJÁT EGÉSZSÉGED SZEMPONTJÁBÓL

Tudtad, hogy egy véradással nemcsak 3 ember életét mented meg, de a magad egészségéért is sokat teszel?

Nyugodtan értelmezheted szűrővizsgálatként is. A véradásig csak az azt megelőző rövid, ámde alapos szűrést követően jutsz el, maga a véradás pedig egy orvosi ellenőrzés is egyben, ahol probléma esetén azonnal a megfelelő szakorvoshoz irányítanak, illetve felhívják a figyelmedet néhány tudnivalóra.
A véradásnak a segítségnyújtás mellett komoly előnyei vannak. A vérvételt megelőző kontroll olyan alapos, hogy megfelel egy féléves orvosi vizsgálatnak. Egyetlen csepp ujjból vett vérből megállapítják, hogy vérszegények vagyunk-e, és milyen a vércsoportunk. Ha nem találtak kizáró tényezőt, például magas vérnyomást, máris mehetünk a laborba.

A véradás során levett vérből kimutatják, ha valaki AIDS-es, Hepatitis B-, C-fertőzése van, vagyis vírusos májgyulladásban szenved, esetleg szifiliszes. Bármelyik fertőzést észlelik, három héten belül értesítik az illetőt. Ezek olyan betegségek, amelyeket amúgy nem sokan nézetnek meg, mert több orvoshoz is el kell menni, beutalókat kell íratni, sőt ha egy AIDS-vizsgálatra kellemetlen lenne elmennünk, egy véradás azt is helyettesítheti.

Gyakori probléma lehet például az itt feltárt vashiány, ami fejlődési zavarokhoz, felnőtteknél szívproblémákhoz, de akár koraszüléshez is vezethet. Ennek ellenkezője a magas vasszint, ami oxidációs folyamatokat indít el, növelve a vér sűrűségét, s deformálja a vörösvértesteket. A vas ionok lerakódva a májban toxikus hatásúak, s ezáltal májkárosítók. A magas vasszintet összefüggésbe hozzák a daganatos betegségek kialakulásával is, mert az emelkedett szint megnöveli a szabadgyökök mennyiségét a szervezetben.

A véradás nemcsak csökkenti a vérben lévő vasszintet, hanem ösztönzőleg is hat a csontvelő számára, inger új, friss vörösvértestek képzésére. Azok között, akik rendszeresen, félévente adnak vért, 88%-kal csökken a szívinfarktus és a stroke kockázata. (A Journal of the American Medical Assotiation című lap tanulmány szerint.)


3.) Mert a véradásnál levett vér mennyisége (kb. 450ml) élettani ingert jelent a vérképző szervek számára, hogy friss vért termeljenek. A 6 havonként történő véradás egy rendkívül egészséges élettani láncolatot indít be, amelynek során egy bizonyos idő múlva a teljes vérmennyiségünk felfrissül. Ez azért is fontos, mert a táplálékkal és a környezetünkből egyéb módon is egyre több szennyeződés kerül szervezetünkbe és a véradás kapcsán beinduló vérképző inger hatására egyre több új sejt jelenik meg a vérben, ami az egész szervezetnek megújulást jelent.Tulajdonképpen ez történik a hölgyeknél életük első és utolsó havi ciklusa között átlagosan 28 naponként, ám ez más jellegű ingert jelent a vérképző szervek számára, mint a véradás kapcsán néhány perc alatt levett viszonylag nagy mennyiségű vér. A változás korában pedig kifejezetten jót tesz – mondhatni terápiás értékű – a véradás a nők részéről.

9 érdekesség a vérről


Hihetetlen, de hiába kering több liter vér a szervezetünkben, legtöbben alig tudunk róla valamit. Íme, néhány érdekes tény!

A vér az élet jelképe. A vér szállítja a sejtek működéséhez szükséges oxigént és tápanyagot, és a vér szállítja el a működés során felhalmozódott bomlástermékeket a kiválasztó szervekbe. A vér a legfőbb testnedvünk, amely folyékony szövetnek tekinthető. A szívtől a test irányába az artériákban, a testtől a szív irányába pedig a vénákban folyik. Érdemes felidézni az iskolában tanultakat, hiszen mindaddig, amíg meg nem látjuk valahol, vagy vérvételre nem kényszerülünk, elfeledkezünk róla, pedig a vér életünk minden pillanatában ereinkben kering.



Tudtad? A vércsoportok közül az AB-t határozták meg a legkésőbb. Nem véletlenül: ez a legritkább vércsoport, az ÁNTSZ adatai szerint a népesség kevesebb mint 5 százalékában fordul elő. A kaukázusi A és a mongol B típus „összeolvadásának” eredménye. A három fő vércsoportot – A, B, 0 – Karl Landsteiner fedezte fel az 1900-as évek elején. Harminc évvel később felfedezéséért Nobel-díjat kapott. Közép-Európában a lakosság 40 százaléka a 0-s vércsoportba tartozik.

Tudtad? A sóska ideális táplálék a vérszegények számára, hiszen magas a C-vitamin- és a vastartalma.

Tudtad? Egy átlagos termetű és egészségi állapotú gyermek testében 2,5-3 liter vér kering. Egy átlagos testsúlyú és alkatú felnőtt ember testében körülbelül 5 liter vér kering.

Tudtad? A szervezet „tartalékolja” is a vért. A felnőtt-testben lévő 5 liter vérből körülbelül 0,5 liter a tartalék. Ezért van, hogy egy véradás alkalmával 0,45 l vért vesznek. A vér nem egy helyen, hanem különböző szervekben raktározódik: máj, lép, az egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok, tüdők, szív.

Tudtad? Vérnyomásmérés előtt három percet teljes nyugalmi állapotban kell tölteni ahhoz, hogy az eredmény megbízható legyen. Egy svájci felmérés szerint az otthon vérnyomást mérő betegeknek ezt csak mindössze a fele tudta, így eredményeik sem voltak hitelesnek és következetesnek tekinthetők.

Tudtad? A vörösvértestek a vöröscsontvelőben képződnek, fejlődésük 4-5 napig tart. Számuk egy felnőtt ember 1 mm3 vérében átlagosan 4-5 millió, a férfiaknak általában valamivel több, mint a nőknek.

Tudtad? Az emberi szív naponta körülbelül százezerszer dobban, tehát körülbelül százezerszer pumpálja a szervezetbe a vért.

Tudtad? Az agyi vérellátás pontosabb feltérképezésére 1927-ben került sor, amikor is egy portugál neurológus, Egaz Moniz kontrasztanyagot juttatott a nyaki artériába. Az anyag megfestette az ereket, amelyek ezáltal jól láthatóvá váltak a röntgenfelvételeken.

Tudtad? Mint a legtöbb országban, Magyarországon is állandó kampányra, véradótoborzásra van szükség a megfelelő mennyiségű vér biztosításához. Mivel a vér 35 napig tárolható, fontos az állandó, rendszeres véradás biztosítása.

Forrás: ötvenentúl.hu

11 tévhit a véradásról


Egyetlen véradással 3 ember életét lehet megmenteni, ráadásul az adott vér teljes vérként, vagy részeire bontva (vörös vértest, plazma, trombocita) adható, attól függően, mire van szüksége a betegnek.Ennek ellenére rengeteg mítosz kering a véradással kapcsolatban. Ezekről rántjuk most le a leplet.



1. tévhit: A vegetáriánusok nem adhatnak vért, mert kevés vas van a vérükben

Tény: A vegetariánusok is lehetnek véradók. A szükséges vasat a szervezet raktáraiból pótolja a test, és kiegyensúlyozott étrend mellett körülbelül egy hónappal a véradás után ismét helyreáll a vér vastartalma.


2. tévhit: A véradás fáj

Tény: A véradással járó fájdalom nem nagyobb egy tűszúrásnál. Ha a tűszúrás helyén kicsit érzékenyebb a bőr, az csak arra emlékeztet, hogy jó ügy mellé álltunk.


3. tévhit: A véradással HIV-et és egyéb fertőzéseket el lehet kapni

Tény: A véradásnak megvan a maga menete, mely során a sterilitás az egyik elsődleges szempont. Minden véradónál új, steril tűt használnak, amely kizárja a fertőzés veszélyét.


4. tévhit: A véradás rendkívül időigényes procedúra

Tény: Egy átlagos véradás körülbelül egy órát vesz igénybe.


5. tévhit: A szervezet vértartalma limitált, nem tesz jót, ha abból veszítünk

Tény: Egy véradás alkalmával mindössze körülbelül 470 milliliter vért vesznek le. Bőven elég vér marad a szervezetben véradás után is, anélkül, hogy bárminemű hiányállapot vagy betegség lépne fel. A szervezet gyorsan pótolja a hiányzó vérmennyiséget.


6. tévhit: A véradás életkorfüggő

Tény: 60 év alatt bárki adhat vért, aki egészséges


7. tévhit: A túlsúlyos embereknek több vérük van

Tény: A túlsúly rengeteg betegséget okozhat. A kövér embereknek nincs több vére.


8. tévhit: A véradás után romlik az egészségi állapot

Tény: Amennyien Ön egészséges a véradáskor, a teljes regenerálódáshoz 1-2 nap szükséges. Ajánlatos véradás után pihenni egy keveset, illetve az elvesztett folyadékmennyiséget pótolni. A szervezet a véradás után gyorsan pótolja az elvesztett vérsejteket. A vörös vérsejtek pótlására 3-4 nap kell, míg a fehér vérsejt szám is 3 héten belül helyreáll.


9. tévhit: Véradás után nem lehet sportolni, és megerőltető fizikai munkát végezni

Tény: A véradás nem zavarja meg a fizikai teljesítőképességet. Csak a véradás napján ajánlott a pihenés és a kemény munkától való tartózkodás. Másnap már minden mehet a régi kerékvágásban.


10. tévhit: Aki gyógyszert szed, nem adhat vért

Tény: A gyógyszer jellegétől függően előfordulhat, hogy el kell halasztani a véradást, de sok esetben nem akadálya annak. A biztonság kedvéért tájékoztassa a véradáson dolgozó szakmai személyzetet arról, milyen gyógyszereket szed.


11. tévhit: Véradáskor kiderül, hogy valaki HIV fertőzött

Tény: A HIV antitesteknek a fertőződést követően hónapokra van szükségük a kifejlődéshez. Azoknál, akik nemrég fertőződtek meg, előfordulhat, hogy a teszt eredménye negatív, így másokat is megfertőzhetnek. Jobban teszi, ha nem ad vért, amennyiben fennáll Önnél a HIV vagy egyéb fertőzés lehetősége.


Forrás: WEBBeteg
Minden jog fenntartva! "Ments-Életet" Közhasznú Alapítvány